Jim Harris (az eredeti cikk szerzője, QCDQ blog szerzője, szoftvermérnök) számára Gordon Hamilton (adatminőségi szakértő) az alábbi témát ajánlotta adatminőségi blogbejegyzéséhez:
„Mindig is őrültségnek tűnt számomra, hogy néhány vállalati vezető a céges fogadásaikat olyan statisztikai kutatásokra alapozzák, amelyek azt mutatják, hogy szinte minden szervezet működési költségének 15-45%-át elvesztegeti adatminőségi problémák miatt.
Ha ez majdnem minden szervezetet érinti, akkor miért nem tesznek ellene? Philip Crosby szerint a minőség ingyen van, tehát miért hagyják a vezetők, hogy nőjön a pazarlás? Ha a részvényesek valóban elgondolkodnának az adatminőségi fogadáson, akkor elgondolkodnának azon is, hogy miért pazarolják el a vezetők a részvényeik értékét, hiszen ez a 15-45%-nak a nagy része tőkebefektetés nélkül is eredmény lenne.
Talán kicsit vitriolosnak tűnök, mert újraolvastam a Deming Out of the Crisis című művét, ami nem tartja sokra az észak-amerikai ipart, mivel nem lépnek túl rövidtávú céljaikon, hogy minőségi szervezetet építsenek, nemhogy Deming alapelveit vagy Larry English parafrázisát adatminőségi kontextusban valósítsák meg.”
Az adatminőségi fogadásra való hivatkozás Hamilton írásában utalás volt Pascal fogadására, most pedig következzen Harris adatminőségi kontextusban való megjelenítése. Az adatminőségi kezdeményezésekbe való befektetést gyakran nem üzleti nyelvezet segítségével fogalmazzák meg, és inkább látják őket inkább rövidtávú költségnek, mintsem hosszútávú befektetésnek. A kezdeményezés rövid távon megnövekedett költségei közé tartozhatnak az adatminőségi szoftverek beszerzésével és karbantartásával járó költségek, valamint a telepítéshez, konfiguráláshoz, alkalmazásfejlesztéshez, teszteléshez, és a bevezetéshez szükséges képzéshez és tanácsadáshoz szükséges szakmai szolgáltatások. Ezeken felül gyakran vannak még további rövid távú megnövekedett költségek, legyen az akár belső, akár külső költség.
Harris felhívja a figyelmet, hogy ő proaktív befektetés költségeiről beszél, még mielőtt bármi adatminőségi probléma jelentkezne, ami befektetést igényel egy adattisztítási projektbe. Hiába ugyanazok a rövidtávú költségek mindkét esetben, jóval könnyebb egy reaktív projektnek támogatást szerezni, mint egy proaktívnak – legyen szó bármilyen fajta projektről. A szervezetnek értékelnie kell az adatminőségi kezdeményezésekbe való proaktív befektetés lehetséges eredményeit, miközben figyelembe kell vennie az adatminőségi problémák lehetséges meglétét is (azaz a kézzelfogható, az üzleti tevékenységet befolyásoló adatminőségi problémák meglétét):
| az adatminőségi fogadás | vannak adatminőségi problémák | nincsenek adatminőségi problémák |
| van befektetés adatminőségi kezdeményezésekbe | #1. alacsonyabb kockázat és (végül) alacsonyabb költségek | #2. magasabb költségek |
| nincs befektetés adatminőségi kezdeményezésekbe | #3. magasabb kockázat és (végül) magasabb költségek | #4. nincsenek magasabb költségek, sem magasabb kockázat |
Az adatminőségi szakemberek, gyártók, iparági elemzők mind határozottan az #1. lehetőséget támogatják – és mindannyian erősen kritizálják a #3-t. (Továbbá, mivel úgy gondolják, hogy adatminőségi problémák igenis léteznek, a legtöbb „ortodox” szakértő elutasítja a #2 és #4 opciók elismerését is.)
Sajnos az #1. pont támogatásával gyakran nem adjuk el hatékonyan az adatminőség üzleti előnyeit, amikor pedig a #3. pontot kritizáljuk, túlságosan a negatív aspektusára összpontosítunk annak, hogy nem fektetünk be az adatminőségbe – senki sem fogja elhinni, hogy tényleg ilyen rossz helyzet állhat elő. Csak a #4. lehetőség garantál nem megnövekedett költségeket és kockázatot, ha nem fektetünk be – az alapján, hogy nem hisszük, hogy adatminőségi problémák fognak felbukkanni – sok vállalat erre fogad.
Forrás: QCDQ